szinhaz címkéhez tartozó bejegyzések

Szeleburdiak stb. — A KÁMSZ Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című előadásáról

Keresztes Attila rendezése, ha szeleburdinak is tűnik olykor, legalább annyira ravasz, mint Bogdán Tipptopp terve, amivel Hatházi Lipittlotty vesztére tör. A teljes mértékben a Kolozsvári Állami Magyar Színházra és az előadásban szereplő színészekre szabott humor, az olykor – látszólag – komoly színházelméleti kérdéseket felvető megoldások, és a teljesen komolytalan, bár erősen szövevényes identitás-játékok miatt az előadás jóval mélyebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Ha a színháztermet elhagyva megpróbáljuk egy-egy önmagába bogozódó utalás szálait felgöngyölíteni, kiderül, hogy valójában nincs itt semmiféle titok, semmi meglepetés. A mélység helyett az iram keltette légszomjba szédültünk bele. Igaz, másfél óra önfeledt szórakoztatás után ezt aligha vethetjük a rendező vagy a színészek szemére.

A teljes szöveg itt.

Reklámok
Címke , , ,

Befutott a gülleni járat… — A KÁMSZ Az öreg hölgy látogatása című előadásáról

Fütyülünk a vagyonra, a jólétre, a fényűzésre! Mi elsősorban az igazságérzetbe vetett hitet akarjuk megvalósítani – szónokolja a Tanár a zárójelenetben. A szavait kísérő taps Ill halálos ítélete. Az összehívott népgyűlés egy erkélyen zajlik, az eseményeket riporterek kommentálják. Hiba csúszik a felvételbe, megismétlik, újra veszik. Az erkélyre zsúfolódott, állatmaszkos gülleniek szavaznak. Jobb karjukat lendítik előre, bal karjukat néhányan hátuk mögé szorítják, terpeszben állnak. Minden a legnagyobb rendben, győzött az igazság, közvetítheti a televízió.

A teljes szöveg itt.

Címke , , ,

A tavalyi Interferenciák története

Hajlamos vagyok úgy közelíteni a címmel, központi témával rendelkező színházi fesztiválokhoz, ahogy elbeszélés-, tanulmány- vagy esszégyűjteményhez szokás. Úgy képzelem, egy ilyen fesztivál kurátori munkája például egy antológia szerkesztéséhez fogható. Versantológia szerkesztéséhez leginkább, mert úgy mondják, az irodalmi alkotások közül talán a versek állnak legközelebb a színházi előadásokhoz. Ha nagyvonalúan eltekintünk a szerkesztői és kurátori munka közötti különbségektől, megállapíthatjuk: mindkettő feladata az alkotások adott hívószó köré rendezése, lehetőleg oly módon, hogy a művek a mottóval, egymással vagy saját magukkal párbeszédbe, vitába keveredve járják körül a témát. És miért ne lennénk legalább ezúttal nagyvonalúak? Hiszen az Interferenciák negyedik, A test történetei alcímű kiadásáról van szó éppen.

A teljes szöveg itt.

Címke , , , , ,

Az idei (lassú) Reflexről

A tizennégy napos fesztivál főprogramjában kilenc színházi előadás szerepelt, ezek közül többet kétszer, egyet háromszor is játszottak a meghívott társulatok. Az előadásokkal és a kísérőrendezvényekkel együtt (kiállításmegnyitótól a közönségtalálkozókig) összesen harmincnégy esemény szerepelt a programban, ami nagyjából két és fél eseményt jelent naponta. Ha a megismételt előadásokat nem számítjuk, ez a szám kettőre csökken, ami meglehetősen kevés egy fesztivál esetében. Gyakorlatilag egy-egy előadás jutott a fesztivál majdnem minden napjára, ami a helyi közönség szempontjából kifejezetten barátságos, és az egyetlen probléma, amit ezzel kapcsolatban meg lehet fogalmazni, pusztán elméleti és definíciós jellegű: a Reflex Nemzetközi Színházi Fesztivál közel áll hozzá, hogy megszűnjön fesztiválnak lenni. Szerencsére ezt a viszonylag lényegtelen kisiklást ellensúlyozza a tény, hogy a meghívott előadások jelentős része releváns színházi élményt nyújtott.

A teljes szöveg a friss Helikonban (és itt).

Címke , , ,

Reflex-iók 2.

Második szösszenetem az idei Reflexről a Helikon honlapján:

Una pena de amor, una tristeza, / lleva el zambo Manuel, en su amargura / pasa incansable las noches moliendo café – így szól Javier Solis Moliendo Café című dalának refrénje, ami nagyjából annyit tesz: Valami szívfájdalom, valami szomorúság, / amit keserűen cipel a félvér Manuel. / Kávét zúz rendületlen egész éjszaka. Mindkét előadás után disznókkal álmodom. Szétszórt kávészemeken táncolnak, az egyik szem – Manuel – én vagyok, és paták közé szorulva pörgök velük, amíg szét nem zúznak egy kalotaszegi legényes közepette.

Címke , , , , ,

Reflex-iók 1.

Első szösszenetem az idei Reflexről a Helikon honlapján:

[…] Samrajev egy kiszáradt fát cipel a játéktér közepére. Felmászna rá, de hiába kínlódik. Lába alkalmatlan a mutatványra. Talán azért, mert patái vannak, és néhány perccel később valóban lóvá változik. Miként is mászhatna fára egy ló? Helyzete éppen olyan reménytelen, mint egy másik Csehov szöveg alapján készült előadásban Ivan Petrovicsé. […]

Címke , , , , , , , , , , , ,

A Temps d’Images tavalyi kiadásáról

Temps d’Images a kérdések fesztiválja. Nem él kijelentésekkel, kinyilatkoztatásokkal még kevésbé, s ha egynémely meghívott munkáiban mégis megpróbálkozna ilyesmikkel, állítása megkérdőjeleződik a többi jelen lévő alkotás tükrében. Az idei, sorban a hetedik hazai Temps d’Images annak ellenére is sikerrel vetett fel releváns és aktuális kérdéseket, hogy az eddigieknél kevesebb közismert név szerepelt programjában. Hiábavaló ezen csodálkozni. A ma kérdéseit nem sajátíthatja ki egyetlen rendezvény vagy alkotó sem, de azon érdemes elgondolkodni, hogy kivel vitassuk meg őket. Úgy hiszem, ebben a megvitatásban a Temps d’Images lehet az egyik legalkalmasabb partner.

A teljes szöveg itt érhető el.

Címke , , ,

Bolond szél fúj… – A KÁMSZ Vidéki jegyesek című előadásáról

Részlet a szövegből:

A Vidéki jegyeseket nézve úgy tűnik, mintha a rendező apránként kifakulna a produkcióból. Mintha egy kezdeti koncepció kialakítása után mindent a színészekre bízva, visszahúzódott volna a háttérbe. A színészek pedig tették a dolgukat. A rendelkezésre álló eszközöket – azaz leginkább önmagukat – felhasználva karakterépítésbe és játékba kezdtek. A karakterek és játékmódok egységesítésének hiányában kialakuló esetlegességek és egyenetlenségek viszont – a 2014. november 15-én látott előadás alapján – háttérbe szorítják és tétnélkülivé teszik Georges Feydeau – M. Desvallières történetét

A teljes szöveg itt érhető el.

Címke ,

Akit szégyennel tölt el a nappal világossága – szöveg a KÁMSZ első idei bemutatójáról

Részlet a szövegből:

Az előadást lezáró kép szépen foglalja össze a látottakat: terrárium, benne ágy, azon Hanna és Max – ülnek. Hannán a lágerben hordott fehér ruhája, ki is nőtte már, Maxon katonai egyenruha, karján horogkereszt. Ülnek, néznek, a terráriumon ajtó, ablak, mindkettő nyitva. Mégsem mennek sehová. Csak egy-egy szerep jutott nekik, ezt játszották újra éppen, most pedig várnak. Talán arra, hogy ismét játszhassanak. Amíg együtt vannak, akár sor is kerülhet rá. Amíg együtt vannak – áldozat és elkövető, elkövető és áldozat – , ha másnak nem is, legalább egymás számára fontosak. Hova mehetnének?

A teljes szöveg itt érhető el.

Címke , , , , , , , ,

Bukaresti díj az Advertegonak

A bukaresti Független Színházak Országos Fesztiválján (Festivalul National de Teatru Independent) az Advertego megkapta a ööö… ööö… hát… a Színházi Konvenció Sokoldalú Felhasználásáért (?) járó díjat (azaz Premiul pentru versatilitatea convenției teatrale). Ebből én annyit értek, hogy a Várótermeseknek sikerült jócskán zavarba hozni a zsűrit. Ezek szerint jól ment az előadás!

Címke , , , , , , ,