iras címkéhez tartozó bejegyzések

A kis ház és a bárka, avagy összerabolt szövegrészletek úszkálnak az űrben…

Egyre aszó, üres gyomor az űr, évmilliónként ha még rándul egyet, aztán morog és korog hozzá, egészen úgy, mintha az ég dörögne, csak éppen hosszan, nagyon hosszan. Közben megszületik az ember, felnő, és már magától értetődő a dörgés – bizonyára nem is lehetett másként, talán nem is volt egyéb hang soha. A gyermekeit úgy tanítja, a világ rendje, ím, ez, az ükunokák pedig előbb egymást, később magukat lövik főbe, mert az idővel mégis elhaló zajt a világvége jóslatának vélik, ahogy a születések elmaradását is, vagy azt, hogy talpuk alól lassanként szétfoszlik a szilárd talaj.

A teljes szöveg a Bárka folyóirat aktuális számában, és most már a bárkaonline-on is.

Címke , , , , , , ,

Írótábor 2015

Állítólag nem eshet meg olyan történet, melyben nőkről nincs szó; ha megeshet mégis, nem gondolható végig; ha el lehetne gondolni, nem volna mesélhető. Nincs nagyobb irodalmi modortalanság, mint egy nő nélküli történet.

A fenti sorok egy Vida Gábor kötet hátsó borítójáról származnak, és ami az idei Írótáborban megírt befejezett szövegeimet illeti, aligha vádolhatna bárki (irodalmi) modortalansággal.

Dunapart

(Körtvélyes Ákos fotója)

Bővebben…

Címke , , , , , , , , ,