Erősen hosszú idézet következik Bodor Ádám A börtön szaga című könyvéből. Próbálnék én magamtól is ilyeneket írni az aktuális helyzetünkről (vagy a sajátomról legalábbis), de minek, ha B.Á. 12 évvel ezelőtt már megírta?
Adyt […] ki tudja, miért, nevetségesen korszerűtlennek éreztem, az a jelenség, illetve a poéta, akit ő megszemélyesített, engem kifejezetten taszított. Mostanság döbbentem rá, és milyen félelmetes: mindaz, ami őt annak idején bosszantotta, azzal mostanság is nap mint nap, újra szembesülünk. A diktatúra a maga nehezékeivel egyszerűen elnyomta, elfedte a nemzetképünket, másfajta bajainkat, ezért az egyszerűség kedvéért mindent a kommunizmus számlájára írtunk. Most aztán a feudális örökség – úgy látszik, nem volt elég idő kinőni – továbbra is itt nyomaszt a mindennapokban. Mintha száz esztendő nyomtalanul elsuhant volna fölöttünk. Eltelt egy évszázad, egy nemzet történetében rettenetesen sok idő, és a gondolkodás, a cselekvés dimenziói itt alig változtak, az alapvető nagy bajok ugyanazok. Mintha valami öröklött, folyamatos válságban kellene itt élni, amiből a társadalom erőtlen kilábalni. A költőnek ezen a tájon mindig van mi fölött keseregnie. Bővebben…
zergebéka - különbség? 