Írótábor 2015

Állítólag nem eshet meg olyan történet, melyben nőkről nincs szó; ha megeshet mégis, nem gondolható végig; ha el lehetne gondolni, nem volna mesélhető. Nincs nagyobb irodalmi modortalanság, mint egy nő nélküli történet.

A fenti sorok egy Vida Gábor kötet hátsó borítójáról származnak, és ami az idei Írótáborban megírt befejezett szövegeimet illeti, aligha vádolhatna bárki (irodalmi) modortalansággal.

Dunapart

(Körtvélyes Ákos fotója)

Idénre Zebegénybe költözött az Írótábor, amit azért nevezünk így, mert a tábor alatt a legtöbb időt írással töltjük. Igaz, az is lehet, hogy ez az összefüggés fordítva érvényes, és azért írunk a táborban, mert Írótábornak neveztük el. Elsőre öncélúnak tűnhet az előző mondat, de nem az. Elég csak belegondolni, hová vezetne, milyen visszafordíthatatlan hatást gyakorolna a résztvevők alkotói tevékenységére, ha akár csak egyetlen is betűt elírnánk a tábor nevében. Pédául egy r-t v-re cserélnénk (és nem az Írótábovra gondolok)…

munka (Körtvélyes Ákos fotója)

Az öt napos táborból idén is elúszott egy-egy nap a “tábornyitással” és a “táborzárással”, de a maradék három napban — nagyrészt — az írásnak jutott a főszerep. Napi egy novellát kellett volna írnunk fejenként, amit inkább kevesebb, mint több sikerrel abszolváltunk. Én legalábbis egyetlen új novellát sem írtam, viszont befejeztem három olyan szöveget, amik már évek óta (vagy min. egy éve) kínoztak. A Húsvéti várakozás legalább két és fél éve várt a befejezésre, az Egy ház című szöveg egy másfél évvel ezelőtti költözés története, a Találkozás a krakennel alapja pedig a tavalyi Írótábor utáni Budapest-Kolozsvár vonatúton született. Első olvasásra mindhárom szövegben nőkről van szó, és második olvasásra még annál is inkább.

Akárcsak a tavalyi táborban, idén is az volt a feladat, hogy minden szöveg az előző napon (jórészt véletlenszerűen) meghatározott témáról szóljon. Ezúttal nagyon megengedően értelmeztem a számomra kijelölt témákat, így éppen belefértek az itthonról előkészített, félkész elkövetményeim. Valójában nem volt túl sok választásom. A folyamatos rohanás mellett az utóbbi évben alig maradt energiám az írásra, így vétek lett volna, ha nem próbálom optimálisan kihasználni a tábor alatt rendlkezésemre álló időt. Ebben az esetben pedig az optimális kihasználás azt jelentette, hogy befejezem ezeket a szövegeket. Innentől már csak pihentetni kell őket, aztán átjavítani, ha szükséges (és általában szükséges), majd mehetnek is mindenféle szerkesztőségekbe. Ha a dolgok a tervek szerint alakulnak, akkor előbb-utóbb nyomtatásban is visszaköszönnek majd.

arboretum
(Kleinheincz Csilla fotója)

Mivel a reggeli tornákat nagyrészt lelógtam, az éjszakai társasjátékozást pedig általában átaludtam, az írás mellett a vácrátóti arborétum meglátogatása maradt még emlékezetes program. Igyekeztem ugyan a növényekre figyelni, de jóval fontosabbnak tűnt, hogy a tábor közbeni zsúfolt program miatt elmaradt személyes beszélgetések egy részét pótoljam. Így a sok exotikus fának, bokornak leginkább díszlet szerep jutott, azt viszont remekül elláták.

Mindent összevetve jó volt az idei tábor (is), s hogy mennyire jó, azt valójában csak a szokásos Budapest-Kolozsvár vonatúton értettem meg, amikor a büfékocsiban, az épp véget ért tábor emlékére megittam egy nosztalgia-Sopronit.

Reklámok
Címke , , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: