Reflex-iók 2.

Második szösszenetem az idei Reflexről a Helikon honlapján:

Una pena de amor, una tristeza, / lleva el zambo Manuel, en su amargura / pasa incansable las noches moliendo café – így szól Javier Solis Moliendo Café című dalának refrénje, ami nagyjából annyit tesz: Valami szívfájdalom, valami szomorúság, / amit keserűen cipel a félvér Manuel. / Kávét zúz rendületlen egész éjszaka. Mindkét előadás után disznókkal álmodom. Szétszórt kávészemeken táncolnak, az egyik szem – Manuel – én vagyok, és paták közé szorulva pörgök velük, amíg szét nem zúznak egy kalotaszegi legényes közepette.

Reklámok
Címke , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: