július 2013 havi bejegyzések

Kölcsönmondatból sarjadó szövegrészlet

Egy lüktető szívről álmodik. Elevennek, forrónak, titokzatosnak, ujjpercnyinek álmodja. Ha valahol hibát fedez fel rajta, türelmesen álmodja tovább, amíg tökéletesre nem formálódik. Vérereket és tüdőt álmodik végtelen türelemmel. Ahogy ezeket befejezi, májjal, beggyel, egyéb belső szervekkel folytatja. Elkészül a madárral, az pedig elrepül. Nem bír a nyomára bukkanni, ezért újraálmodja. A sokadik próbálkozás után a madár ott marad. Naszibu elégedett. Szája szegletéből nyálcsepp buggyan elő. Imádkozik a madárhoz és továbbálmodja azt. A madár csőre, feje emberi, női arccá és koponyává alakul, szárnyai megmaradnak, de a tollak emberi karból sarjadnak. A karmos lábak hosszú, barna női combokká nyúlnak, gazdájuk pedig Naszibura mosolyog. Ő int, felkínálja magányos világát a nőnek, az pedig kilép az álomból. Naszibu kinyitja a szemét, de teremtményét sehol sem találja.

Címke , , ,

Találkozástöredékek I.

Aznap nem én lettem az erősebb kutya. Ámor – legalábbis az, amelyiknek az én útjaim egyengetésén kellett volna törnie magát – másnaposan nyűgölt valahol messze. Hosszan szenvedett, s hiányában magam sem álltam a helyzet magaslatán. Miután a nő kidobott, pontosabban miután kidobattam magam tőle, sértődötten kószáltam a városban, de múlatni az idő csak nem hagyta magát. Végül egy kis zöld terület gyepére telepedtem, onnan bámultam az alig pár méternyire száguldozó autókat. Itt talált rám a sánta.

Címke , , , , ,