Madárjósos történet a lápból…

Csak az állatoknak van maradásuk ezen a környéken. De nem is jó szó erre a maradás, s hogy mégis ezt használjuk, csak azért lehet, mert rögtön pontosítunk is. Íme: nem valami kényszerűségből, félelemből vagy jobb híján történő maradásról van itt szó. A hely valóságos földi és vízi paradicsom az itt élők számára, s ha olykor [...]

“[...]róka, például, vadló meg óceánjáró tutaj a Csendesen[...]“

Vida Gábor kötetet olvasok épp,és ilyen gyöngyszemekre bukkanok: Állt Sanyi a polc mellett, egy kicsit hunyorgott, amikor felnézett a sárga fényű villanykörtére, és talán attól is tartott, hogy ráripakodik a könyvtáros, mint máskor, hogy mi a fenének olvas ilyen baromságot. Napok óta készült a válasszal, hogy mozigépész szeretnék lenni, már gyerekkoromban azt akartam, azóta is [...]

A mindennapi meglepetés…

… mai adagját már reggel megkaptam. Irodalmi folyóiratok online változatai között tallózva jöttem rá, hogy a A vasaló című elkövetményem megjelent a Helikon legutóbbi számában. Egy kis részlet az említett elkövetményből:

Sikoly 25.

Azaz megjelent a Sikoly irodalmi és művészeti folyóirat 25. száma. Úgy néz ki, hogy – bár nem arra indult – Jóska bácsi már Szerbiába is eljutott!

Egy történet és egy ajánló – SFmag.hu (ajánló)

Az utóbbi időben az SFmag.hu-ra két olyan írás is felkerült, ami kifejezetten tetszett. Jó a többi cikk is az oldalon, de a legtöbbnek nem tartozom a célközönségébe. Viszont, ezt a kettőt amit ajánlok mindenképp érdemes elolvasni, még akkor is, ha az ember csak mértékkel vonzódik a spekulatív fikció műfajához.

A temetés

Ahogy a pap befejezte a beszédet, sírásók vették vállukra koporsót, és nyomukban a pappal, az egyháztanácsosokkal és az egybegyűltekkel elindultak a temető egy távoli sarkába a frissen ásott sír felé. Már félúton csatlakoztak hozzájuk a kopjafák, és keresztek, és hantok között somfordáló kutyák. Félhold alakban, némán követték a menetet. Néha meg-megszaglásztak ugyan egy-egy eldobott papírzsebkendőt, [...]

Az áldozat – részlet

Úgy gondoltam, lennie kell valahol valaminek, ami csak arra vár, hogy megismerjem, hogy megértsem. A mérhetetlen gazdagság, az örök dicsőség, az örök élet titka után rohantam. Eltapostam a virágokat, el a csúszómászókat. Fákat törtem ki, farkasokat, medvéket rúgtam félre az útból.

Világvége, Hollók, Helikon

“A világvége a hollók eltűnésével egyszerre érkezett. A legtöbben persze észre sem vették a fekete madarak hiányát. Miként is várhatnánk az emberiségtől, hogy figyelmét egy amúgy is egyre ritkuló madárfajnak szentelje, miközben az idők végezete ott áll a küszöbön. Pedig, világvége ide vagy oda, a világban nem változott semmi, ami mégis, azt a legtöbbek persze [...]

A javító – felolvasás

Aki esetleg kíváncsi egy évekkel ezelőtt íródott, A javító című novellám felolvasására, az látogasson el október 18.-án a Szeglet Irodalmi Társaság, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budafoki Könyvtárában megrendezett ünnepi műsorára.

Jóska bácsi történetei

Régecske nem írtam semmit ide, és most sem lesz hosszú. Hogy a tartós csendet megtörjem, közlöm: Jóska bácsi eddigi kalandjai olvashatok a múlt hónap második Helikonjában (itt, itt és itt).