Sandman, aki valójában az álommanó

Múlt hónapban két bejegyzést is elkövettem Neil Gaiman Törékeny holmik című kötetéről, és úgy tűnik eljött az ideje, hogy ismét Gaiman munkássága ihlessen bejegyzést (bár ezúttal nem a Törékeny holmikról, és még csak nem is novellákról lesz szó).

Törékeny holmik – első gondolatok a kötet olvasása után

Ma reggelre vagy elmúlt a Smaragdzöld tanulmány által okozott “sokk”, vagy csak simán a kötet második felébe kerültek a jobb (pontosabban: a nekem tetsző) novellák. Szóval van ebben a kötetben kellemes novella is épp elég. Épp elég ahhoz, hogy a Tükör és füstöt is megpróbáljam megszerezni kölcsönbe, és, hogy az Amerikai istenekre be is ruházzak… [...]

Törékeny holmik – a kötet felénél

Ma végre nekikezdtem a kölcsönbe kapott Törékeny holmiknak (Neil Gaiman: Fragile Things). A kötetben novellák és versek szerepelnek vegyesen. Bevezetőül Gaiman mesél a kötet és az egyes irományok létrejöttéről, aztán kezdődik a lényeg. Egyelőre még csak a kötet felénél tartok, de már most kikívánkozik belőlem néhány sor a könyvvel kapcsolatban.

Neil Gaiman: Sosehol (Neverwhere)

Rég tartottam olyan könyvet a kezemben, amit öröm volt olvasni. Nem azt mondom, hogy olyan könyvet, ami jól volt megírva, vagy ahol igazán jól megformált szereplőkkel találkozhattam, mert, szerencsémre, sikerült néhány ilyet is beszerezni az utóbbi időben. És olyanokat is sikerült beszerezni, amiket olvasni külön élményt jelentett. Mégis ezekhez képest Gaiman Soseholja teljesen másként hatott. [...]