Nen tettem újévi fogadalmat, de valahogy mégis megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy többet kellene írni ide, meg hát tényleg nem ártana nekem sem, hogy valamiféle feljegyzéseket készítsek erről-arról. Szóval ennek örömére a reggel úgy ébredtem, hogy írok a tegnap esti színházi élményemről.
Kezdetnek rákerestem egy-két neten fellelhető kritikára, és ez a kezdet egyben a végnek is bizonyult, lévén nem igazán tudnék semmi újat mondani a már megjelentekhez képest.
Hogy mégis legyen valami:
Ez ismét egy olyan előadás, ami – úgymond – képes engem megvásárolni, vagy legalábbis mondjuk másfél évvel ezelőtt még talán képes lett volna. A szegény művész harca a megmaradásért, az emberségesség győzelme a kicsinyesség felett, a fiatalokért önmagát áldozó öreg története lehetne ez, és én az ilyesmire igencsak vevő vagyok. Néha.
Szerencsére úgy tűnik, hogy lassanként elég előadást/filmet/könyvet láttam már ahhoz, hogy egy viszonylag jól sikerült csattanó miatt ne legyek hajlandó felülírni egy némileg unalmas, újat nem mutató előadásról alkotott véleményemet.
Na, és ha megírnám azt a bizonyos véleményt, ilyesmik lennének benne mint itt meg itt.
