Tegnap lezajlott a Hátrahagyatékot feldolgozó felolvasószínházi előadás. Bár több különböző vélemény is elhangzott a darabbal és az előadással kapcsolatban, a magam részéről teljesen pozitív élményként raktározom el a tegnap délutánt és a tegnapi napot.
A délelőtti-kora délutáni próba után még némiképp félve gondoltam az esti előadásra, de utólag minden félelmem hiábavalónak bizonyult. A próbán látottakkal/hallottakkal ellentétben, az előadás során már teljesen élvezhető volt a szöveg és az előadásmód. Ismét megerősítést nyert az az elképzelésem, mely szerint a darabot rá kell bízni a színészekre.
Amellett, hogy találtam néhány módosításra szoruló szövegrészletet, arról is megbizonyosodtam, hogy szükség lenne még 1-2 jelenetre, illetve az utolsó jelenet átdolgozására ahhoz, hogy nagyjából rendben legyen a dráma.
Ugyanakkor, az előadás alatt, illetve az utána következő beszélgetéseknek köszönhetően sokkal fontosabb dolgokra is rájöttem, sokkal fontosabb dolgokat is megértettem, mint azok amik a dráma szövegére, szerkezetére vonatkoznak.
Elsősorban az volt érdekes ahogyan a szövegben fellelhető humor érvényesül. A kevésbé feszült jeleneteknél, de még olyan helyeken is, ahol a jelenet komolyabb téttel bír fel-felcsendült a nevetés a közönség soraiból, holott a legtöbb helyen közel sem a nevettetés, hanem csak a „lazítás” volt a cél.
(Az is előfordult, hogy a felharsanó nevetéshez alig volt köze a szövegnek. Ilyenkor a színészi teljesítmény pótolta a darab „hiányosságait”. Pl.: a „Gergő csak kicsivel nagyobb…” mondat helyett a „Gergőnek csak kicsivel nagyobb…” mondat indított el lassan csituló hahotázást.)
Ami még a humorhoz kapcsolódik, legalábbis annak kapcsán került elő, az az, hogy az idősebb nézők, az előadás utáni beszélgetések alapján, korántsem találták annyira viccesnek, humorosnak a darabot. Bizonyos helyzetek felidézése, ami nézők nagy részéből nevetést váltott ki, néhány személy esetében, akik maguk is megtapasztaltak hasonló eseményeket, teljesen másként csapódott le (torokszorító stb.). Azt hiszem ez egy olyan tanulság, amit a továbbiakban mindenképp szem előtt kell tartanom.
Az előadás pozitív hozadéka, amellett amiket már eddig leírtam, illetve, hogy azok az ismerőseim, akiknek eddig csak fél szóval említettem, hogy „Ja, igen, hát irogatok is…” most láthattak valamit abból, amit gondosan rejtegettem, még az, hogy több dramaturgtól és egyéb „színházi embertől” is kaptam igéretet egy-egy, a későbbiekben bekövetkező, alapos véleményezésre. Remélem kíméletlenek lesznek… 
A torokszorítás a nehezebb.
Gratulálok a darabhoz!
[...] évvel és két nappal az első drámám, a Hátrahagyaték felolvasása után, a Cifra virrasztás című drámámat is felolvassák a Figura Stúdió Színház [...]